Chapter nine"

 Sziasztok! :) Tehát nem lesz a blognak facebook csoportja, mert 16-an arra szavaztak hogy ne legyen, és csak 15-en arra hogy legyen. :) Nem is húzom tovább az időt, csak ezt szerettem volna közölni veletek, csodálatos olvasást kívánok! Szeretettel: Lilla.

 Nagyszerű. A "hipermega romantic story" után az eső hamar elállt, a gyerekek újra megjelentek rövid gatyába, meg pólókba, miközben mi csurom vizesen battyogtunk hazafelé.

- Eláztak a fánkok. - néztem a kezemben tartott zacskóra szomorúan.

- De legalább van fagyink. - mosolyodott el az öcsém.

Szóval így álltunk. Elázva, szomorúan, sehogy. Pedig fogni lehetett volna köztünk azt a megnevezhetetlen érzelmet, amit egymás iránt tápláltunk. A szívünk mélyén tudtuk, hogy ez egyáltalán nem normális, mégis próbáltuk valamiféle hangszigetelő függönnyel bekeríteni az  érzelmi szálainkat, de a függöny sajnos elhúzható. És ezek az érzelmi szálak, egyre gyakrabban keltek életre bennünk, és húzták el azt a bizonyos hangszigetelő függönyt. Gondoljatok csak bele. Az egyik pillanatról a másikra, egy teljesen más érzelem, egy teljesen más ember iránt. Te jó ég...
Úgyhogy sikeresen hazaértünk, Márk és pár haverja becsörtetett az ajtón három óra fele. Beszélgettünk velük, megkínáltuk őket olvadt fagyival és ázott fánkkal. Természetesen az esőre hivatkoztunk, amit valójában aligha el lehetett hinni, mert már hét ágra sütött a nap, és körülbelül harminckettő fok volt. Hurrá. Miután Márkék elmentek, megcsörgettem Petrát, aki egyből nagyon gyors mesélésbe kezdett, de tényleg, mindent elmondott, a ruhájától Harry és Zayn irtó helyes arcáig, mindenről beszélt. A végén persze az is kiderült hogy egy 3D-s filmet néztek meg a One Direction-ről.
- Elmentem! - ordította Ricsi, mire lerohantam a lépcsőn, és megpillantottam... Na jó, ez így nagyon sablonosan hangzik, de igen, tulajdonképpen igaz. Megpillantottam, és majdnem elájultam. Alul szűkített, tengerkék farmer gatya, piros converse, piros "Because I'm happy"-s póló, és extra menő haj, extra menőn beállítva.
- Wow. - mosolyodtam el. - Jól nézel ki.
- Köszi. - vonta meg a vállát majd már indult is kifelé az ajtón, mire utána kiabáltam.
- Hova mész?
- Nemsokára jövök, nem kell aggódnod na. - csukta be a bejárati ajtót, mire egy óriásit sóhajtva lehajtottam a fejemet.
Hova mehet ilyen titokzatosan? És akkor leesett. Randi. Randija lesz. Próbáltam nem elbőgni magam, de nem sikerült. Befeküdtem a tv elé és könnyezve bámultam a reklámokat. Miért van az hogy úgy érzem, ő csak az enyém? Miért van az hogy nem bírom elengedni? Miért? Egyszerűen szörnyű volt a romantikus filmek százain átkapcsolni, mire végre találtam egy dokumentumfilmet, amin egy zebra éppen szült. Nagyszerű.
Nem tudom mennyi ideig feküdtem a kanapén, de egy hangos csengőszóra ébredtem.
- Megyek - ordítottam, majd kitártam az ajtót.
Előttem Ricsi állt, és egy lány. Egy szőke, vékony, csinos, gazdag, szép, parfümtől szinte bűzlő lány.
- Szia. - emeltem fel a kezemet, és integetni kezdtem.
- Szia. - mosolyodott el majd a kezét nyújtotta. - Brácsás Maja. - rázta meg a kézfejemet.
- Sebes Kriszti. - mosolyogtam egyszerűen annyira erőltetetten, hogy a holdról is látható volt, hogy belülről egy időzített bomba vagyok, és mindjárt robbanok.
Egy ideig még ácsorogtunk az ajtóban, majd feleszméltem a kínos gondolkodásból, és betessékeltem őket.
Teljesen össze voltam zuhanva. Üzentem Petrának:

Úgyhogy fél óráig bizonygattam, hogy igen, normális vagyok, és hogy valóban úgy  érzem tetszik nekem Ricsi. Petra végig csak úgy beszélt velem mintha értelmi fogyatékos lennék, de végül is megértem. Az vagyok. Egy óriási nagy értelmi fogyatékos, akinek a saját öccse tetszik. Te jó ég.

Maja este kilencig ott volt nálunk (én végig a szobámban gubbasztottam) majd mikor elment, Ricsi feljött a szobámba és elnézést kért, hogy eddig nem mutatta be
- Semmi baj. - biccentettem szomorúan.
A szemeim kisírtak voltak, a hajam mindenfelé szállt, és úgy éreztem magamat mint egy ovis.
- Valami baj van? - kérdezte.
- Nincs csak... szóval, fáradt vagyok. Megyek is fürdeni. - hajtottam le a laptopomat, majd megvártam míg a testvérem kimegy a szobámból, és összeszedtem magamat a fürdéshez. Viszont megakadt a szemem a faliújságomon. Letéptem róla Gecsó szórólapját, meg a gyerekkori fényképünket, és belenyomtam mindkettőt a szemetesbe. Ennyit a feldíszített faliújságról. Ennyit a legjobb nyaramról. Ahw...