Chapter five"

Totál büdösen, és undorító kinézettel másztunk ki a miniatűr helységből, ahol akár már vallatni is lehetett volna, olyan fülledt levegő keringett. Az első hely amit megcéloztam, az a fürdőszoba volt, ahol fél órán keresztül verettem magamra a meleg vizet, majd átöltöztem valami kényelmesbe, és beültem a gép elé. Tökéletes program egy idiótának, aki nem tudja mit kezdjen magával. Hagytam Petrának egy hangüzenetet a spájzos kalandomról, ugyanis ő éppen dedikált pólót vásárolt Budapest legszebb utcáin, ezért nem volt elérhető. Szóval igen. Így folytatódott a napom. Teljesen összetört lélekkel meredtem a gépem kezdőképernyőjét, amin Tom és Jerry ugrándozott. Ez annyira gáz. Lehajtottam a laptopomat, és tovább bambultam, ezúttal a falamra, ami csak szimplán kék volt, és mivel imádtam a kéket, ebbe nem volt mit belekötnöm. Felálltam az Obiban vett gurulós székemből és kinéztem az ablakomon. Elég jó idő volt ahhoz, hogy a kis tizenéves lányok shortban mászkáljanak az utcán, huligánként, egymásba karolva, úgyhogy ki is másztak a kis pillangók, és beterítették az utcánkat, ugyanúgy mint a kis ötévesek, akik örültek, hogy végre jó idő van, lehet izzadni, hurrá, meg minden. Ja. Csak én nem örültem a frontnak, a fejem zsibbadt, a lábaim pedig inkább valami kis mellékszervnek funkcionáltak, mert igazán nem tudtam őket használatra bírni.
- Elmegyek a boltba. Jössz? - nyitott be akkor az öcsém, megzavarva gondolatmenetemet.
- Aha. - biccentettem, majd felkaptam egy normális pólót, és beviharzottam a fürdőbe, hogy megfésüljem a hajamat.
Örültem a programajánlásnak, igazán unatkoztam, úgyhogy ez egy igen nagy dolog volt az amúgy is uncsi Vasárnapomban. Kifésültem a kócos  tincseimet, fújtam magamra párat az új parfümömből, majd felhúztam a cipőt, és kijelentettem, hogy kész vagyok.
- Ebben a pólóban fogsz jönni? - nézett az ötméteres ruhadarabra Ricsi.
- Aha. Legalább nem lesz benne melegem. - nevettem fel, majd végignéztem magamon.
Kicsit tényleg fura volt, de na. Éppen a legjobb időszakomat éltem, nyár volt, meg minden, hadd öltözzek már úgy ahogy akarok.
Végig röhögtük az utat a bevásárlóközpontig. Igazából elég fura volt, de jól éreztem magam az öcsémmel. Hazafelé nyomtunk egy versenyt, hogy ki bír előbb meginni két liter tejet. Hát. Elég fantasztikusan hányingerem lett, úgyhogy hurrá, otthon elő kellett keresnem anyu tablettáit, amit egy nagy bőröndben tárolt nekünk. Túlélőcsomag. Anyutól ez igazán normális. De ne haladjunk ennyire előre. A Tesco kifosztása után, levágtuk a hazafelé vezető utat, ezzel elértük a Szent Lőrinc teret, ahol viszont egy elég fura, raszta gyerek állt meg előttünk.
- Gyertek el ma Gecsó bulijába. Nagy lesz. - nyomott a kezünkbe egy nagy papírcetlit.
- Dehogy megyünk! - húzott ki a tömegből Ricsi.
- Mi? De ez Fehérvári Gergő partija lesz! Nem hagyhatjuk ki! - fürkésztem a kis cetlit.
- Pffuuu. Kriszti. Meghibbantál? Mi lesz ha beitatnak vagy valami? Jézusom verd ki a fejedből!
Nem, nem hibbantam meg. Gergő egy tizennyolc éves gimnazista volt, tele barátokkal, nagy kecóval, meg úgy ezer ismerőssel. Nagyon nagy bulikat szokott csinálni, sokszor a fél suli odatolta a seggét Gecsóékhoz. Persze én nem voltam köztük, mert anyu meg apu a sok érzéketlen érveikkel, megakadályozták, és most tessék. Nincsenek itthon. Bulizhatnák, erre a saját tesóm, a család legnagyobb bulikirálya fog vissza. Hurrá.
Újból beültem a gép elé, hogy utánanézzek Gecsónak a facebookon. Pár ezer ismerős, pár ezer menő kép. Aha. Remek. Járt már Londonban, Párizsban, selfiezett sztárokkal, meg ilyesmik. Én meg meg lettem hívva a bulijába, és nem megyek el. Nagyszerű.
- Ricsi! - kezdtem távkommunikációs kapcsolatot az öcsémmel.
- Mi van? - ordított vissza.
- El megyek a buliba. Leszarom a véleményed.
- Nem mész el. Nem hagyhatom, hogy huligánként köss ki valami híd alatt! Nem is ismered azt a fiút! - nyitott be a szobámba.
- Figyu. Nagyobb vagyok nálad, és el fogok menni a buliba.
- Akkor én is megyek. Nem foglak magadra hagyni egy ezerfős buliban!
- Gyere. Legalább kicsit megismerkedsz emberekkel! Eddig úgyis csak a hülye posztereiddel beszélgettél! - vágtam oda hozzá a mamuszomat, majd hozzátettem. - Menj ki.
A testvérem halkan behúzta maga után az ajtót én pedig feltűztem a faliújságomra a hirdető cetlit. Legalább már két kis szarság is díszítette a parafatáblát. Hagytam a barátnőmnek ismét egy hangüzenetet, hogy majd hívjon fel. Hát igen. Akkor már biztos voltam benne, hogy el fogok menni a buliba, jól fogom érezni magam, és kellett egy ruhatanács, amit természetesen Petrától kértem ki. Bekapcsoltam a tévét, és vártam a barátnőm hívását.