Chapter four"

Száz feliratkozó! Nagyon köszönöm mindenkinek aki mellettem állt, mindenkinek aki segített, nagyon köszönöm, csak köszönni tudom. :) Imádlak titeket, ezért amint csak tudtam meghoztam a legújabb részt. :3 Jó olvasást kívánok, ti vagytok a legeslegjobbak! :)

Szóval így álltunk. Elég rosszul. A barátnőm elhúzta a csíkot, az öcsémet meg a barátomnak nézték, úgyhogy hurrá, igazából már ennél rosszabban nem is indulhatna a nyaram. Vagy de.
- Ricsi.. gyere már ide... - ordibáltam át a szobájába, ami körülbelül úgy három méterre lehetett tőlem, de azért kiáltani menőbb, ezért igen, ezt muszáj volt.
- Mi van már? - lépett be a birodalmamba, körülbelül annyi életkedvvel mint amennyi egy csigának van miután egy idióta kisgyermek széttapossa.
- Gyere, találtam rólunk gyermekkori fotókat.
Igen és most jönne a csöpögős nyálas, "jajj de arik voltunk" sztori, na de az öcsémmel ez lehetetlen, szóval inkább csak bambulva néztük a tízéves fotókat, amik egyáltalán nem voltak aranyosak, vagy cukik, inkább undik, vagy csúnyák.
- Aha. Nagyon menő. - fogta meg a vállam, majd megveregette, és angolosan távozott.
Azért ez kissé lekezelő volt tőle.. De megszoktam.. Szóval a nap enyhe sugaraival maradtam a kis szobarészlegemben, az emlékekkel. Egy képet aztán kitéptem az albumból. A képen ketten voltunk Ricsivel, a háttérben a házunk látszott, meg egy kutya, ami pont belelesett a fotóba. Szóval nagyon idilli kép volt, a testvérem szorongatta a vállam, én pedig vicsorogtam mint egy idióta. Remek. Mindegy, azért feltettem a faliújságomra, az úgyis tíz éves korom óta üres volt, még valamikor régen vette nekem anyu, de szerintem egyszer nem volt rá kirakva valami. Most van. Egy ciki kép rólunk. Remek. Meguntam a "szobámbaücsörgökéslesemazemlékeketmegagyérnapot" dolgot, ezért inkább leballagtam az élelemtárolóba, avagy a spájzba, ahol elméletileg mindig van valami kis édesség.
- Hol vagy? - ordibált le Ricsi - és miért tetted ki ezt az idióta képet a faliújságodra?
- A spájzban vagyok és azért mert cuki.
- Cuki? Hát elég szar az ízlésed.. - indult lefele a testvérem, majd ő is belesett az élelmi raktárba.
Ketten kutakodtunk egy kis száraz csoki után, a fél méteres helységben s egészen addig ficeregtünk, míg  becsukódott az ajtó.
- Uhh, nincs csoki, menjünk ki innen. - lépkedtem idegesen a leborult lisztes zacskón meg a régi fonott kosarunkon, ugyanis olyan ügyesek voltunk, hogy szinte a polc egész tartalma a padlón landolt.
- Nem nyílik. - dermedt meg az öcsém arca.
- Ezt már túl sokszor eljátszottad... nem veszem be. - nyomtam meg az ajtót, ami legnagyobb ledöbbentségemre valóban nem nyílt ki.
Ott álltunk a polcról leborult lekvárokon, meg a kekszeken, süteményeken, egymásba karolva, hogy ne essünk el. Mindkettőnk szeme nagyra nyílt, alig fértünk el a fél méteres kis falak közt. A polcról egyre több tárgy gurult le ránk, olyan volt mint egy óriási tárgy lavina. Lefeküdtem a földre, ami tulajdonképpen ki sem látszott a sok kacattól s bámultam a plafont, meg az idióta öcsémet aki továbbra is kereste az édességet.
- Ezt nem hiszem el. - nyomkodtam az ajtót a lábammal.
- Van csoki! Kérsz? - mutatta felém a - már rég lejárt - csokoládédarabot, majd megszorítottam a bokáját és elrántottam magam felé.
- Áuu.. te hülye.. - esett le mellém, majd a fejére tapasztotta a kezét.
Röhögtem, mert igazán vicces volt, ahogyan a testvérem nagyot zuhanva landolt mellettem, és sírtam, mert egy spájzba voltam bezárva, ami akkora volt, hogy egy egérnek kicsi lett volna.
- Jé, itt egy lekvár. - húzta ki maga alól az eper dzsemet.
- Júhé. - nevettem fel.
Ott feküdtünk egymás mellett a polcon található összes berendezési tárgyon és néztük egymást. Olyan őrült volt az az egész helyzet. Mintha valami nagy háború után, két túlélő egymásba szeretett volna, s együtt várták volna a mentőautót, vagy valakit aki segíthet rajtuk. Visszagondolva, nem is volt olyan rossz. Csak fura... Nagyon fura..
- Együtt, rosszban, jóban, lekvárban. - fogta meg a kezemet Ricsi.
- Aha. . biccentettem, majd a mellkasára helyeztem a fejem, s lassan lehunytam a szememet.
A pulcsijának lekvár szaga volt, de éreztem rajta a Playboy legújabb illatát is, ami olyan altató volt, hogy pár percen belül már az álmaimban kolbászoltam...