Epilógus

Reggel Ricsi mellett ébredtem, arra hogy valaki rátenyerelt a csengőre. Jaj. Gyorsan megráztam a barátomat a fejénél fogva, és körülnéztem, hogy minden oké-e. Legaloppoztam a nappaliba, ott is körülnéztem, majd anyu pár kiabálása után sikerült kinyitnom még azelőtt az ajtót mielőtt hívták volna a rendőröket.
- Sziasztok! - mosolyogtam, mire mindketten agyon ölelgettek. Vagyis inkább anyu, mert apu közben bepakolta mind a harmincezer bőröndöt.
- Ricsike hol van? - kapkodta a fejét anyu.
- Fent. - Biccentettem a lépcső felé, ahol megjelent a félöcsém.
- Édesem! - rohanta le őt is azonnal az anyám, majd pár perc üdvözlés után végre le tudtunk ülni a kanapéra, és anyu elhadarta az egész nyaralásukat. Elvileg tök jó volt a szobájuk, meg mindenük, csak ugye apu ügyvédi munkája miatt haza kellett jönni, valami ügyfél reklamált, vagy nem is tudom. Belekeveredtem. Aztán volt még itt nagy fagyi, meleg, tengerpart, helyes férfiak (anyu ezt akkor mondta amíg apu elszaladt mosdóba ☺) úgyhogy jó volt nekik.
- Bemutatom Ricsit. - mosolyodtam el egy pillanatra.
- Ismerjük. - pislogott apu.
- De nem úgy mint a barátomat. - sóhajtottam.
Mivel két szó szerinti fafejet kaptam ajándékul, azonnal elmagyaráztam mindent, bár így sem volt anyámnak erősebb színe, komolyan azt hittem elájul.
- El akartuk mondani, csak nem tudtuk hogyan. Talán jobb is, hogy így derült ki. Ricsit azért fogadtuk örökbe mert mindenképp akartunk melléd egy kisfiút. Csak hát, nem sikerült. Ezért örökbe fogadtunk egy intézményből Ricsit. - hadarta apu.
- De ezen kívül milyen volt a nyaratok? - érdeklődött anyu, természetesen a szót terelve.
- Hát, jó. Bár majdnem elmentem Finnországba, beszorultunk a spájzba, Petrával összesen nyolcvanegy órát beszéltem a nyáron, összejöttem a barátnőm unokatesójával, sírtam, utálkoztam, ott ragadtam a Balatonon, elköltöztem itthonról... de ezen kívül semmi.
- Na meséljetek csak... - motyogta anyu, mire mindannyian felnevettünk.
Ricsi átkarolta a vállamat, és úgy meséltem tovább, a felügyeletlen nyarunkat. A világ legszebb, legjobb felügyeletlen nyarát ☺

Figyelem, köszönetnyilvánítás ON. 
Kedves emberlénynek nevezett olvasóim! Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, hogy velem volt, és segített. Először is Krisztinek, aki a blog indulásakor csodálatos design-t varázsolt nekem. Aztán Halenkának, aki kétszer is elkápráztatott a kinézettel. Valamint Áginak is aki a mostani külsőért felelős ☺ Köszönöm lányok! Aztán szeretném még megköszönni Barbinak és Cintinek  akik végig olvasták a blogomat, és jobbról-balról támogattak a szörnyűbb heteimben. Köszi! ☺Valamint köszönetemet szeretném kifejezni az összes engem utáló személynek. Nagyon szépen köszönöm, hogy az erős kritikáitokkal néha sírásra ösztönöztetek, megrémítettetek, és elszomorítottatok. Nélkületek nem tartanék ott ahol most! ☺ Meg szeretném még köszönni a blognak természetesen, hogy megtanított türelmesnek lenni, szeretni az írást, blogolni, soha nem feladni, és alkalmazkodni. Köszönöm ÖSz! És végül de nem utolsó sorban, járna a vastaps az olvasóknak is. Köszönöm, hogy végig támogattátok ezt a bő egy évet. Köszönöm, hogy türelmesek voltatok, szerettétek amit csinálok. Köszönöm szépen! ☺♥♥♥
Büszke vagyok magamra, mert 175 feliratkozóval sikerült befejeznem a blogot, ami Magyarországon nagyon szép szám! ☺ 56000-en kattintottak a blogra, valamint 230 megjegyzés érkezett erre a 38 bejegyzésre. Nagyon köszönöm, nem tudom leírni nektek, hogy mennyi mindent köszönhetek ennek a blognak! ♥♥♥♥♥♥
Íme a blog legjobb részei:

- "az öcsém papírját tartottam a kezembe, ami azt írta, hogy Sebes Richárdot 2009-ben a szüleim örökbe fogadták"

-  "Szakítottam csigával, és egy új havert találtam magamnak. A 100 darabos papír zsebkendőt."

"- Miért hagysz itt? - sütöttem le a szememet.
- Mert, szeretlek. - csuklott el az öcsém hangja."

 "- Elköltözöm. - motyogta.
- Tetszel. - mondtam halkan."


♥♥♥♥♥♥ ÖSz Forever ♥♥♥♥♥♥♥ Írta: Kovács Lilla.