Chapter twenty-two"

Az eső csak esett, én pedig a bőröndömet magam után húzva battyogtam a járdán. A város kiürült volt, s a felhők erősen borították az eget. Némán hallgattam ahogy az esőkabátomon hangosan koppannak a cseppek, s a lábam elé bámultam. Mint egy zombi aki félhalott. Gyönyörű nyár...
Megálltam a barátnőmék háza előtt, vettem egy mély lélegzetet és bekopogtattam. Pár másodperc múlva Gyöngyi jelent meg előttem, és betessékelt a házba.
- Elnézést, hogy így idetolakodok, de kell pár hét magány. - motyogtam, majd felemeltem a bőröndömet, és Petra szobája felé vettem az irányt.
Belépve a helységbe, teljesen nagy boldogság fogott el. A barátnőmet már  egy hónapja nem láttam, és most a szobájában vagyok. Alaposan megnéztem mindent, és nem érdekelt, hogy már hatszázszor láttam őket. Jó volt nézni azokat a boldog emlékeket, mikor velem volt. Most viszont egyedül maradtam. És nagyon fájt.
Főleg, hogy Petra mostanában csillagmennyiségű képet tol fel a közösségire Kittivel, aki szintén nagy 1D fan, és kezdek félni, hogy ez a lány közénk áll, vagy ilyesmi. Mindegy...

Délutánra mindent bepakoltam a barátnőm szekrényébe, és kimentem a nappaliba, hogy még egyszer részletesen kifejtsem köszönetemet, de Gyöngyi azonnal a kezembe adott egy fakanalat, úgyhogy segítettem neki krémest sütni ☺
Este, vacsoránál viszont nagyon meglepődtem. Egyrészt azon, hogy mennyire finomra sikerült a krémes (pedig én is belenyúltam) másrészt pedig azon, hogy nem vagyok egyedüli vendég. Hét óra fele történt, hogy már rég az étkezőasztalnál ültünk, mikor kitántorgott az a nappaliból egy fiú. Unottan közeledett felénk, vörös haja hanyagul állt, szemeivel engem pásztázott, én pedig őt néztem. Halál romantikus lett volna, ha Gyöngyi nem borítja a kezemre a forró teáját, amitől kissé idegesen rohantam be a mosdóba, káromkodásokat hadarva. Remek bemutatkozás.
A fiú közben leült egy székre, és merített magának hasábkrumplit. Kínos csend volt. Csak úgy hasította a levegőt már az is, ha valaki levegőt vett.
- Kolos vagyok. - mondta végül a vörös fiú.
- Én Kriszti. - motyogtam zavartan. - Petra barátnője. Ide jöttem, mert... szóval kicsit egyedül akartam lenni.
- Értem. - bólogatott. - Én Petra unokatestvére vagyok.
Gyöngyi figyelmesen hallgatta a beszélgetésünket, látszólag nem akart beleszólni semmibe, ami tőle elég fura. Kissé hiperaktív nő. Petra elmondása szerint végigbeszélte a ballagását ☺
- Petra nekem még nem mesélt rólad.

- Eddig nem tartottuk a kapcsolatot, de most muszáj volt stabil lakhelyet találnom magamnak. A szüleimet ki akarják toloncolni a házunkból, nekem viszont tanulnom kell, szeptemberben rengeteg vizsgám lesz. - mondta.

Próbáltam figyelni rá, és megérteni mindet amit mondd. Elmesélte, hogy kissé instabil a pénzügyi helyzetük, ezért  kellett ide költöznie. Egy órán keresztül beszélgettünk, közben Gyöngyi mosogatott, de szerintem fél füllel ő is hallotta minden szavunkat ☺

Vacsora után megkértem Kolost, hogy fotózzon le Petráék cicájával, akiről még nem meséltem. Lej a neve, ugyanis a barátnőm apukája Ausztriában dolgozik, és ezt a macskát onnan hozta. S mivel ott a neve Lej volt, nem nevezték át, és van nekik most egy Ausztriai cicájuk ☺Barnás, vöröses színű, többet nagyon nem tudok róla mondani. Macska formája van. Vagyis szerintem az. ☺
A képen szerepel még a krémesünk is (amit én is sütöttem) és nagyon büszke voltam magamra, ugyanis eddig a konyhai tudományom megállt ott, hogy megcsináltam egy szendvicset.  Nagyszerű, fejlődöm.
Kolos léggé elterelte a figyelmemet Ricsiről, sőt, a szép kék szemeivel már nem nagyon hatott meg az öcsém. Csak anyuékért aggódtam, akiket fel is hívtam fürdés előtt. 

- Szia lányom. Mégsem megyünk, törölték a járatot... óriási vihar van itt. - hadarta anyu mérgesen.

- Ó, értem. 

-Remélem összeszedtétek magatokat... visszamegyünk a szállásra. Egyenlőre nem megyünk haza. De folyamatosan nézzük a felvételeket! - mondta. 

- Rendben. - bólintottam és hatalmas kő esett le a szívemről. Ott maradnak ☺

Kimentem a nappaliba, és elújságoltam Kolosnak a jó hírt. Együtt örültünk a fejünknek  Bár ő inkább annak, hogy a tévében az nyert akinek szurkolt. Mindegy. ☺

Nagyon jó volt a napom. Bár este kissé bűntudatom lett, Ricsi miatt, de megfogadtam, hogy nem fogok vele foglalkozni. Szerintem jó úton járok. Lefekvés előtt megnéztem Petra fényképalbumjait, és rengeteget nevettem. Azt hiszem, kezd helyrerázódni minden. ☺