Chapter twenty-three"

 Igen. Itt az iskola. Sajnálattal közlöm, hogy a részek ezért kissé lassabban fognak potyogni, de remélem megértitek, és továbbra is szeretni fogjátok Ricsi és Kriszti törénetét.. valamint Kolosét. Hoppá, nem szóltam! Jó olvasást!

A hűvös szellő lágyan simogatta az arcomat. A lehűlés kissé felelevenítette az ember agysejtjeit, és mindenki nagyon boldog volt, hogy nem kell megsülni az utcán ☺
Felöltöztem, és kimentem a nappaliba, de  eléggé meglepődtem. A szokásos "Hacskó-idiil"-ből semmi sem maradt, csak Lej, a macska nyávogott ártatlanul a kandalló mellett. Kolos a kanapén ülve olvasott, én pedig teljesen megilletődve álltam meg a tv  mellett.
- Megfagytál? Annyira azért nincs hideg. - mosolyodott el Kolos egy pillanatra, majd visszamerült a lapok közé.
Ügyet sem vetve a megjegyzésére, leültem mellé, és kivettem a kezéből az  "Ábrahám fiai" c. könyvet. Ő unottan rám nézett, és amolyan "mit akarsz?" nézéssel ajándékozott meg, úgyhogy válaszra nyitottam a számat.
- Hol van Gyöngyi? És Gábor?
- Elmentek valahova.
- Valahova? - néztem rá lesajnálóan.
- Nem tudom hogy hova... komolyan...
- Oké.. mondd csak, hogy lehet hogy egy ilyen jó srácnak mint te, ilyen könyvek jönnek be?  - lapoztam bele a trilógiába, ő pedig mosolyogva legyintett.
- És az hogy lehet hogy egy ilyen gyönyörű lánynak mint te, nincs barátja? - motyogta.
Fél ájultam adtam vissza neki a könyvet,  és azon voltam, hogy megállítsam a bungee jumping-ot játszó szívemet. Egyszerűen teljesen piros fejjel gubbasztottam a kanapén, majd a vörös hajú hódolómra néztem, és elnevettem magamat. Erre ő is elkezdett vigyorogni, úgyhogy minimum tíz percig így röhögtünk a semmin.
- Komolyan gondoltad az előbbit? - mosolyodtam el, komolyra fordítva a szót.
- Hogyne. Minden röhögést komolyan gondolok.
- Nem arra értettem... - sütöttem le a szememet, de mire újra felnéztem, Kolos arca egyre jobban közeledett hozzám.
Láttam a tekintetén a gondolatait. A szívem kalimpált, a kezemből csak úgy fojt az izzadtság, majd aprót biccentve jeleztem, hogy készen állok életem első csókjára... és akkor benyitott Gyöngyi, mi pedig úgy rebbentünk szét, mint valami madár csapat, villámláskor.
- Hazaértünk! - kiáltotta Petra anyja, és mint valami topmodell, úgy lépkedett be a nappaliba, mögötte pedig (a férje) Gábor kullogott, mint valami málhás ló, körülbelül hat reklámtáskát cipelt.
- Az jó. - mosolyodtam el, majd Kolosra néztem.
- Ezt igennek szántam. - suttogta, és beletúrt végtelenül vörös hajába.
Tehát tetszem neki. Megcsókolt volna. Úgy éreztem mindennek vége,  már magasról teszek Ricsire, és úgy, mindenki előtt, megcsókoltam őt.
Olyan volt mint valami romantikus film happy end-je. Igaz, semmit sem hallottam, mert a fülemben dobogott a vér, de megérte. Az első csókom jobban sikerült bárminél az életemben.
- Oké.... - motyogta Gábor, majd kiment a kertbe. Szerintem sokkoltuk.
Viszont Gyöngyi egyre furább képet vágva pásztázott minket. Gyönyörű látvány. Két vörös hajú egy bőr kanapén, köztük egy trilógiával ültek mint a jó gyerekek. Komolyan, annyira kínos volt, hogy azt hittem felcsendül bennem a Himnusz, és megünneplem életem legkínosabb pillanatát.
- Együtt vagytok? - kérdezte.
- Igen. - vágta rá Kolos.
- Mióta? - szaladt fel a szemöldöke.
A kis vörös rám vetette tekintetét, és megvonta a vállát.
- Úgy két perce.
Hát, elég durva volt. Ráadásul a szívem még akkor sem unta meg a bungee jumping-ot. Biztos jól szórakozhatott. Hamar fölsiettem a szobámba, és próbáltam feldolgozni az egészet. Járok egy irtó helyes sráccal, méghozzá a barátnőm unokatesójával... Te jó ég ☺
Este felhívtam Petrát, és közöltem vele a hírt. Hát, a sikításon kívül nem sokat hallottam.
Viszont neki is volt egy jó híre. Teheri Gábor eljegyezte őt! Persze, csak poénból, de ő nagyon örült neki, és szerinte ez akkora nagy élmény ☺ Ha örül, akkor én is.
Fél hat fele lehetett, hogy kopogtattak a szoba ajtón. Unottan pötyögtem a telefonomban, és egy "igen"-t kiáltva lerendeztem a dolgot. De nem akárki jött be a helyiségbe. Kolos volt az. Nagyokat pislogva néztem fel rá, majd elmosolyodtam. A barátom ☺
- Szeretsz? - kérdezte..
- Asszem'... - sütöttem le a szememet.
- Határozottabban?
- Nagyon szeretlek. - suttogtam, majd átöleltem.
- Én is. - mosolyodott el.
- És mi lesz most?  - kérdeztem.
- Mi lenne? - nevetett fel. - Már amikor megláttalak, akkor beléd szerettem. Gyönyörű vagy.
- Jézusom Kolos...
- Neked csak Vörösmarty! - nevetett fel, majd újra megcsókolt.
Egész este beszélgettünk, és kiderült hogy Marty Kolos a neve, ezért nevezik Vörösmartynak az egyetemen. Hű, de menő ☺
Éjjel majdnem bent maradt a szobámban, totál bealudt a filmen, amit néztünk ☺
Nem tudom, mi ütött belém, de azt hiszem megtaláltam azt akire vágytam. Betegesen szeretem. És éjfél van. Úgyhogy már pontosan egy napja járunk. Július 6. sosem fogom elfelejteni ☺