Chapter twelve"

150. 150. 150... Jézusom. Oké, nem pocsékolom ezzel az amúgy is drága időtöket, olvassatok csak nyugodtan, én egy darabig még sokkban leszek a feliratkozók száma miatt! :)Jó olvasást! :)

Éjjel. Balaton. Brácsás Maja. Halál. Emlékeim legócskább éjjeléről beszélünk. Komolyan. Életemben nem gondoltam volna, hogy pofán vágom azt a kis mócsingot (mármint természetesen Majáról beszélek) de megtörtént. És jól esett. Tényleg.
- Miért horkolsz Ricsó? - kérdezte Maja éjjel háromkor, mikor végre el tudtam volna aludni.
- Maja! A fűzfánfütyülöjét neked te cudar ebadta! - ordítottam föl.
A strand azt hiszem visszhangzott tőlem. Jaj.
- Mi az? - pislogott nagyokat Brácsa.
- Felébresztettél! - néztem rá gyilkos pillantással.
- Jaj, Krisztina, ne legyél ennyire nyápic. - ölelte át Ricsit, mire én felálltam, és ösztönösen pofán vágtam.
Azért elég nagyot csattant. A hang hallatán Ricsi felébredt, én pedig lesütöttem a szememet. Tudtam, hogy az öcsém megvédi a barátnőjét.  Így is lett. Pár perc múlva szomorúan sétálgattam a parton, éjjel fél négykor. Azt hiszem ez elég beteges ahhoz hogy az életem része legyen. Pompás.
Szóval, körülbelül két órát aludtam. Nagyszerű. Reggel a nép viszont csak úgy özönlött be a bejáraton, minket pedig a legtöbben levegőnek néztek, és átugráltak rajtunk, vagy minimum megajándékoztak minket azzal, hogy rátapostak a törölközőinkre. Mily' kedves az emberiség.
A terület egyébként tele volt friss, boldog tekintetű emberrel. Azt hiszem mi eléggé kilógtunk a sorból a két órát pihent agyunkkal, és a karikás szemeinkkel.
- Megyek sminkelni. - ugrott fel Brácsa, mire kissé elmosolyodtam. Öt perc Maja nélkül, hurrá.
- Aludtál? - fordult felém az öcsém, mire bennem is felfordult a tegnap esti szendvicsem. Jaj.
- Nem sokat. Te?
- Én igen.
Hát ja. Nem egy túl komplikált beszélgetés, az biztos. De legalább hozzám szólt.  Azt hittem, a pofon miatt totál be lesz rágva rám, de inkább úgy tűnt, hogy nagyon nem érdekli a dolog. Se Maja.
- Minden oké köztetek? - kérdeztem, hogy ne legyen olyan kínos csönd. A szívem felugrott a torkomba, nagyon nem vártam a válaszát. Jaj.
- Nem tudom. - vonta meg a vállát, mire feleszméltem a bambulásból és nagyokat pislogva meredtem rá.
Nem tudja. Nem tudja. Hogy a francba nem tudja, hogy minden oké, vagy sem? Nem járnak? vagy nem szereti? Vagy túlságosan szereti? Jézusom. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, akkor tértem vissza a Földre, mikor Maja megérkezett. Már öt méterről éreztem ahogy húzza maga után a parfümcsíkot. Bahh.
- Kész. - mosolyodott el, mire visszavicsorogtam neki, és unottan pakolni kezdtem.
És akkor rájöttem. Mindenre. Hogy gondoltam, hogy ekkora barom lenne a tesóm? Egy ekkora utcalányba beleszeretni? Soha nem tenné. Elmosolyodtam, és óriási kő esett le a szívemről. Azt hiszem eléggé hangosan puffant, mert Ricsi és Maja egyszerre kérdezték meg, hogy minden rendben van-e... Hogy minden rendben van-e? Hát persze. ennél nagyobb rendben nem is lehetne.

A parkoló dugig volt, bár így sem telt sok időbe, amíg megtaláltuk a trabantot (totál kilógott a sorból) úgyhogy odabattyogtunk, és bepréseltük magunkat hátra Majával.
- Ricsike, mikorra lesz kész? - vette elő a (szuper mega hiper giga nagy) telefonját Maja, és ész nélkül nyomkodni kezdte.
- Majd. - röhögött fel az öcsém, majd tovább turkált a kocsi motorjában.
- Van ingyen wifi? - kérdeztem Brácsát, mert láttam, hogy a facebook-on szörföl.  Ő erre lesajnálóan fürkészni kezdett, úgyhogy tudtam, hogy ebből nem sülhet ki jó válasz.
- Mi vagyok én, hajléktalan? - nevetett fel azonnal. - ez a leggyorsabb mobilinternet Magyarországon, apám egy hónaposat vett nekem. - dicsekedte.
Sajnos nem sok mindent tudtam kezdeni ezzel az információval. Nagyon nem érdekelt se a telefonja, se a mobilinternetje, csak az, hogy van-e wifi. Ha nincs, akkor meg nincs.
Fél óra múlva, derékig olajosan szállt be a tesóm az autóba.
- Oké lányok, mehetünk? - nézett hátra ránk, mire elvörösödve bólintottam.
Jaj. Azt hiszem nagyon vörös leszek ha meglátom az összevissza álló gesztenyebarna haját, és gyönyörű gömbölyű szemeit. Te jó ég.
Mikor hazaértünk, szinte úgy estem be a bejárati ajtón. Így jár aki két órát alszik.
- Kibérelem a fürdőt, majd jövök. Ha nem, akkor elaludtam a kádban. - mosolyodtam el, mire Ricsi felnevetett.
Beköltöztem a mosdóba, és egy órán keresztül folyattam magamra a vizet. Azt hiszem, mégsem volt olyan szörnyű ez a két nap. Oké, a kedvencem az volt amikor pofon vágtam Maját. Vagy amikor megláttam Ricsit fürdőruhában. Természetesen inkább az utóbbi.
Este a televízió előtt ültünk, ketten. Ricsi és én.
- Te is utálod Maját ugye? Csak azért szedted fel mert "menő". - rajzoltam idézőjeleket a levegőbe, mosolyogva.
- Nem. - jelentette ki. Azt hiszem a szemem kidülledt, a szívem pedig kiugrott az ablakon. Nem. Tehát szereti. Járnak. Imádják egymást. Majd hozzátette: - Csak fogadtunk Attilával. Elvesztettem, úgyhogy fel kellett szednem valakit egy hétre. - vonta meg a vállát.
Túl sok volt ez az egész. Kipréseltem magamból valami "jóéjszakát" félét, majd felfutottam a szobámba. Elégedetten dőltem le az ágyamba. Azt hiszem nagyon megnyugodtam. Maja csak egy szemét, amit Ricsi bármelyik napban a kukába dobhat. Haha. Azt hiszem élvezni fogom azt a pillanatot.