2015. augusztus 3., hétfő

Chapter seventeen"

Köszönöm a sok sok érdeklődőt, a rengetek lájkot a csoportokban, nagyon nagyon imádlak titeket! :) /Lilla, író/


Baromi jó. Eddig megsültünk, most meg egész álló nap esik az eső, mintha csak dézsából öntenék. Unottan ballagtam le a nappaliba, ahol az öcsém épp valami realityt nézett.
- Figyelj, mondanom kell valamit. - kapcsolta ki a tévét, mire kissé meglepődötten álltam meg előtte.
Mélyen a szemébe néztem, és majdnem elájultam. Úgy gondoltam, itt az idő. El kell mondanom neki amit érzek, akkor is ha kútba ugrik tőle. Épp már nyitotta ki a száját, mikor zavartan közbe szóltam.
- Nekem is!
- Oké, akkor kezd te. - sóhajtott.
- Nem, kezd te. - jelentettem ki mosolyt erőltetve az arcomra.
- Elköltözöm. - motyogta.
- Tetszel. - mondtam halkan.
Azt éreztem, hogy hirtelen minden eltűnik körülöttem, a házunk át alakul feketeséggé, Ricsi arca elhomályosodik, és a gyönyörű kávébarna szempár elveszik a sötétben.

Nagyon homályosan, de megláttam valami ember formájú alakot. Megtöröltem könnytől nedves szemeimet, és megpillantottam az öcsémet.
- Jól vagy? - kérdezte remegő hangon.
- Fáradt vagyok. Mi történt?
- Csak elájultál. - motyogta.
Nagyon gyéren, de sikerült emlékeznem a történtekre. A szavakra. A kimondott mondatokra. Elmondtam neki. Tudja, hogy betegesen tetszik nekem. Egyszerűen nem tudom elmondani, mennyi dolog, és gondolat cikázott azokban a percekben a fejemben.
- Elköltözöl? - eszméltem fel, majd felültem a kanapén. Gondosan be voltam takarva, és a fejem alatt a kedvenc párnám volt. Törődött velem.
- Igen. - ült le a velem szemben lévő székre.
Farkasszemet néztünk. Egy irtó helyes farkassal. Mindketten mondani akartunk valamit, vagyis inkább rengeteg mindent, de nem ment. Nem tudtuk kinyögni amit akartunk.
- Miért hagysz itt? - sütöttem le a szememet.
- Mert, szeretlek. - csuklott el az öcsém hangja.
Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne ordítsak fel. Tehát... szeret... Szeretjük egymást az öcsémmel. Máshogy.
- Jézusom. - temettem az tenyerembe az arcom.
- Úgy érzem, nem láthatlak, mert csak rosszabb lesz. Elmegyek valami albérletbe.
- De rengeteg barátnőd volt! Sorra kerested a lányokat. - fakadtam ki.
- Hogy elfelejtselek téged! - vágta rá Ricsi.
- Mikor beléd szerettem azt hittem annál már nem lesz rosszabb. De mégis. - álltam fel, majd lefutottam az utcára.
Kongott a járda. Az eső szakadt, én pedig csak bőgtem és bőgtem. Egész idilli volt. Eddig azt hittem, ez csak valami félresiklott érzelemszál, és majd elmúlik. De ezek szerint ez nem csak egy elmúló dolog. Ez valami több. Szerelem... két tesó között.
Az esőcseppekből kisebb patak keletkezett, ami úgy futott végig a lejtős utcán, mintha menne a busza. Pedig kétlem, hogy a patak egy busz miatt sietett volna. Inkább csak szimplán tette azt, mint máskor. Úgy viselkedett mint a többi kis patakocska. Viszont én egy teljesen másik patak vagyok. Valami fekete, bús komor vízfolyam, aki felfele akar folyni. Aki beleszeretett egy olyanba, akibe nem szabadott volna. Aki nem azt csinálja mint a többi... aki külön utakon járt.
Egész szépen eláztam. Akár egy kóró, aminek már minden mindegy. Felbattyogtam a lépcsőházba, és beestem az ajtónkon. Ricsi a félhomályban pakolta a cuccait.
- Ne menj el... -suttogtam.
- De muszáj...
- Hova mész?
- Egy haverom rendezett nekem albérletet a városban.
- Nem hagyhatsz itt. - motyogtam.
- Nem bírom tovább, hogy akit szeretek, amellett levegőként kell élnem Kriszti. Borzalmasan rossz ez a helyzet, fogalmam sincs miért pont mi szívtuk meg ennyire. Ez van. Most pedig kapsz egy testvéri puszit rendben? - hadarta.
- Rendben... - suttogtam, majd élveztem azt az egy másodpercet, amíg Ricsi piszit nyomott az arcomra.
Könnyekkel teli arccal néztem ahogyan becsukja maga után az ajtót. Lerogytam az ágyamra, és éjjel kettőig bőgtem. A fejem fájt, a végtagjaim zsibbadtak. Fél három fele aludtam el.
Nem értem. Bele szerettem, ő pedig belém. Ez nem normális. Nem történhet meg egy testvérpárral. Ez lehetetlen. Azt hiszem megőrültem. Az lenne a legjobb ha véget vetnék az életemnek. Lehetetlen úgy élni, hogy az öcséd a kiszemelted. Lehetetlen...

17 megjegyzés:

  1. jaj nagyon izgulok :3 ugye igazából nem tesók? :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is :D Dehogynem... Sebes Kriszti és Sebes Richárd :D

      Törlés
    2. :D azt tudom,d e remélem örökbefogadták valamelyiket :D

      Törlés
  2. Juuuuuuuj:((( Szegény Kriszti:( Azon meglepődtem, hogy Ricsi is szereti:oo Majdnem elsírtam magam:( Folytatást minél hamarabb:3 Imádom*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézusom, nagyon nagyon köszönöm! Én meg ezen a kommenten sírtam el magam majdnem... :D Köszönöm♥

      Törlés
  3. Omg!!! Hat en mindjart sirok...ez annyira cukii :(( Irto gyorsan a koviit <3

    VálaszTörlés
  4. Nem szoktam káromkodni. Tényleg. De...
    BAZDMEG.
    Ez valami irtó szép lett. Folytasd. Kérlek. A legjobb blog. Kérlek. Folytasd. Köszi. Ha nem folytatnád, megszakadna a szívem. Mihamarabb folytasd. Kérlek. Köszönöm. Imádlak. Köszönöm. Kérlek. <3
    ÉS.












    ÍM,
    ITT VAN VÉGE A KOMMENTNEK,
    ÉS
    FOLYTASD
    TÉNYLEG
    KÉRLEK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézusom, köszönöm szépen :) :D Sietek vele ígérem :)

      Törlés
  5. Első reakció: Uh, b*szki. (párdon)
    Ezt nagyon jól megírtad, átjöttek az érzelmek.
    És szegény Kriszti és Ricsi :(((
    Nagyon remélem Ricsi visszaköltözik, minél hamarabb!
    SIESS, LÉGYSZIIIII <3
    Megpusztulok addig

    VálaszTörlés
  6. Kövit kövit kövit vagy megörülök istenem ez a történet annyira eredeti....nagyon nagyon nagyn tetszik...*-* :) ^-^

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Először is gratulálok, hogy egy éves a blogod! ^_^
    Másodszor a szokásos: Folytasd gyorsan :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, jó észrevétel, már készül a bejegyzés! :D És rendben, köszönöm, sietek :)

      Törlés
  8. Szia!Gratula a blogodhoz!!!!És folytasd gyorsan!!!!NAGYON KÍVÁNCSI VAGYOK MI FOG MÉG TÖRTÉNNI!!!!!Folytasd gyorsan!!!

    VálaszTörlés