Chapter twenty-seven"

Úgy ébredtem mint akin átment az úthenger. Remek hasonlat. Nagyszerű.
- Te jó ég! Nagyon karikásak a szemeid. - köszöntött Ricsi, mikor letévelyegtem a nappaliba.
- Neked is szép reggelt. - motyogtam, és bementem a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam.
A fejemről sugárzott a kedvtelenség. A hajam össze-vissza szállt, a szemeimből csöpögött valami (?) az orrom pedig folyt. Gyönyörű.
- Főztem kaját. - mondta az öcsém, mire bennem megállt a levegő.
- Tessék? - kérdeztem vissza.
- Nem ám. - röhögött fel, majd a szobája felé vette az irányt.
Hát, így indult a reggelem. Egyébként már egy hete nem írtam, mert egyszerűen nem volt kedvem. Náthás voltam, fáradt, és lelki beteg. Kolosnak új barátnője van, direkt letiltott közösségiről, hogy ne tudjak neki írni. Ricsi is összejövőben van valakivel, én pedig továbbra is a szinglik táborát erősítem. Azt hiszem ma már július tizenöt van, ami azt jelenti, hogy pont hónap közepe. A nyaramnak most kéne a legjobbnak, leglendületesebbnek, legeseménydúsabbnak lennie. Mindegy, fogjuk rá, hogy nekem ez így az. Eseménydús, heartbroken nyár...
- Ma jön haza Petra. - mosolyodtam el az SMS-t nézegetve, amit Gyöngyi küldött.
- Az jó. Pálmával randim lesz. - dicsekedett az öcsém is.
Sóhajtottam egy óriásit, és próbáltam visszafogni magamat. Egy újabb ember akit utálok. Nagyszerű.
- Milyen Pálma?
- Kovács Pálma. - jelentette ki büszkén.
- Aha. Jó. És egy hétig kibírjátok? - nevettem fel kínomban.
- Ki. Ez nagyon szép kapcsolat lesz. - motyogta és próbált örömkönnyeket előidézni a szeméből, de nem sikerült neki. Hát, éljen a pislogós, könnyezős öcsém aki csak úgy szedi össze a csajokat mint a gazdálkodó a kukoricát főszezonban. Ez az én nyaram.
Délután már alig vártam, hogy elmehessek Petrához. Először is felvettem a "happy" feliratos pólómat (hát, legalább kívülről happy...) meg egy shortot, és kitáncoltam az ajtón. Nem mintha annyira megjött volna a kedvem, csak elbotlottam a szőnyegbe, és úgy álltam meg a lépcsőházban mint egy profi balerina. Remek.
- Majd jövök. - csuktam be magam után az ajtót, és egy utolsó pillantást vetettem a randira készülő testvéremre. Gesztenyebarna, csillogó szemek. Kócos, de mégis baromi jól álló kávészínű haj, és az a magabiztos mosoly, az arcán. Az a tipikus "nőcsábász" mosoly. Kétségtelen, belezúgtam. Jaj.

Már a barátnőm háza előtt felkészültem Kolosra, és arra, hogy ő is most magába van szállva, és hogy tökre fáj neki, mert megbántottam. Hát, nem ez fogadott. Egy talpig pinkben toporgó lány állt mellette. Haját vadul igazgatta, mely azt hiszem kissé ombre volt, vagy nem tudom. Az én hajam vörös. És kész. Hetente mosom. És kész. Semmi extra, csak haj. Bezzeg a népszerű lányoké.
- Szia Petra! - öleltem át a gipsszerű valamibe burkolt barátnőmet.
- Szia Krisz! A lábamhoz ne érj, azok majdnem másodfokúak. Fáj. - motyogta, majd szomorúan közölte - És a kedvenc divatos gatyám sem megy fel így a lábamra. Járhatok melegítőbe. Ajj.
- Hát Petra, kibírod. - nevettem fel.
Nem bírtam levenni a tekintetemet a szőke hajú lányról, aki folyton Kolost ölelgette. Annyira fájt. Becsaptam, ő meg továbblépett. És Ricsi is becsapott, de ő is továbblépett. Mi vagyok én, gyalogátkelő, hogy mindenki átlép rajtam? Jaj..
Egész estig Petrával csacsogtunk, neki minden második szava Terehi Gábor volt, nekem pedig értelemszerűen Ricsi. A hős szerelmesek. ☺ De jó lenne, ha nem pont az öcsémbe. Mindegy.

A napom tehát ennyiből állt. Volna. Hazaértem (hulla fáradtan) de nem az fogadott amire pontosan számítottam. Ricsi Pálmival fényképezgette magát a tükörben.
- Sziasztok. - mosolyodtam el.
De jó, hogy mindenki talál magának barátot. Én meg egy darab csigával vagyok jó kapcsolatban. Egy csigával, ami már nem él. Magyarul egy csigaházzal az udvaron. Éljenek a tizenhét éves romantikahősök!
- Szia! Kovács Pálmi vagyok. - nyújtotta a kezét, én pedig bemutatkoztam, és szemügyre vettem a lányt.
Fekete haj, bakancs, fekete gatya, piercing, és egy keresztet ábrázoló póló. Ez valami vicc?
Fogtam magam és felmentem a szobámba. Szakítottam csigával, és egy új havert találtam magamnak. A 100 darabos papír zsebkendőt. Pompás.