Chapter eleven"

Hű. Lassan már google fordítót kell használnom, hogy kiírhassam a bejegyzés címét. Na jó, ennyire nem pocsék az angoltudásom. :D Köszönöm hogy velem vagytok!!! :)

Hát. Elindultunk. Zötyögősen, pötyögősen, pöfögősen. Hurrá. Eléggé frusztrált, hogy a tetőn volt egy nagy lyuk, de mindegy.
Maja viszont végigvihogta az utat, és ez sokkal aggasztóbb volt. Komolyan, legszívesebben kilöktem volna a szélvédőn.
- Krisztina, olyan sápadt vagy. - pislogott nagyokat, az óriási szemeivel, amelyeken még ott viháncolt a fél kilós smink, egyszóval gyönyörű volt. Tényleg. Csak ne láttam volna...
- Nem vagyok sápadt életem. Tudod ez az emberi arcszín! - bólogattam erőltetett mosollyal.
Erre Maja az ablaka felé fordult, és integetni kezdett egy ismeretlen házaspárnak. Te jó ég.
Lassan aztán odaértünk, leparkoltunk egy nagy fa alá, és becipekedtünk a strandra. A kassza előtt kígyózó sor állt, úgyhogy fél óráig vártuk, hogy kifizethessük a belépőnket, majd mikor végre bejutottunk, egyből lepakoltunk egy, számomra jó területre.
- Milyen volt az út életem? - csókolta meg a testvérem Maját, mire én mérgesen elfordultam, és elindultam egy lángosért.
Hát, a lángosos bódénál is vártam vagy fél órát biztos, de legalább lett valami jó a napomban. Miután megettem, bementem az emberekkel teli Balatonba. Jó volt érezni ahogy a víz hozzásimul a testemhez, és gyengéden simogatja azt. Ráfeküdtem a matracomra, és próbáltam sziesztázni. Próbáltam.
Kilenc gyerek fröcskölt le, ami szerintem rekordmennyiség öt perc alatt, úgyhogy a végére már elhajítottam volna a fenébe a gyerekeket a vízipisztolyaikkal együtt. Mindezalatt öt tahó nekem jött, sőt, egy férfi majdnem fel is borította a pink matracomat. Úgyhogy mondanom sem kell, fél óra után már a parton ücsörögtem.
- Meguntad? - ült le mellém Ricsi. Ricsi. Egyedül. Egyedül Ricsi.
- Hol van Maja? - pislogtam értetlenül, mire a hamburgeres bárra mutatott.
- Vesz egy hambit.
- Értem. - bólintottam.
Nagyszerű. Ennél kevesebb életkedvvel sem ültem még a Balaton partján. A víz hullámai lágyan cirógatták lábujjaimat. A nap sütött, meleg volt. És megjelent Maja. Pff...
- Ricsó, menjünk bele. - ugrándozott boldogan, egy óriási dupla sajtos hamburgerrel a kezében.
- Nem mehetsz be kajával. - ráztam a fejem.
- Krisztina, akkor fogd meg ezt! - nyújtotta felém, mire kivertem a kezéből, és nevetésemet visszafogva igyekeztem szomorúnak tűnni.
- Bocs. - vontam meg a vállam.
- Krisztina, hogy te milyen szerencsétlen vagy! Nem igaz! Most oda lett a dupla sajtosom! - fakadt ki Maja.
Remek. És akkor mehettem hamburgert venni a tesóm barátnőjének. Bahh...
Fél hétkor indultunk meg a kijárat felé.
- Ez annyira romantikus. Találtam egy kagylót. - nézegette a félbe tört kagylómaradványt Brácsás kisasszony.
- Nagyon romantikus. - ráztam a fejem cinikusan.
- Szerintem az. - ölelte át Ricsi Maját, én pedig megszűntem létezni.
Úgy éreztem mindjárt elájulok. A kezemben levő két táska nehezedni kezdett, én pedig egyre ideggyengébb arcot vágtam. És akkor... nem indult el a trabant.
- A jó Isten áldjon meg Sebes Richárd! - ordítottam.
Maja nagyokat pislogva az eget pásztázta, Ricsi pedig az "autó" beindításán dolgozott.
Leültem az aszfaltra, és sóhajtozva próbáltam felfogni, hogy a Balatonnál ragadtunk,  mikor megcsörrent a telefonom. Anyámék.
- Tessék Ricsi, beszélj velük. - trappoltam az öcsém felé, majd a trabant ablakának dőlve hallgattam a beszélgetésüket.
- Szia anyu! Itthon vagyunk! Kriszti fürdik. Nem, nem égett le a ház. Igen. Igen, vettünk. Kaja is van. Persze. És ti? Az jó. Na megyek. Szia! - és  a kezembe nyomta a készüléket.
- Hogy te milyen jól tudsz hazudni. - ráztam a fejem.
- Oké emberek, vissza a strandra. Ott fogunk aludni. Ez a fos nem indul. - vonta meg a vállát a testvérem.
- Tessék? - kapkodta a fejét Maja.
- Gyere Brácsás kisasszony, megyünk alukálni. - rángattam vissza a strand területére Maját, aki irtóra boldog volt, örült neki, hogy ilyen menők leszünk, és a parton fogunk aludni. Nagyszerű.
Úgyhogy gyorsan csinált pár ezer selfiet, és felnyomott belőle minimum ötvenet a közösségi portáljára.
Vettem magamnak egy jégkását, és kiültem a partra. Te jó ég. Ez is csak velünk történhet meg. Egy genetikailag evolúcióképtelen lánnyal, egy idióta sofőrrel a Balatonon ragadtam. Jó, azért tény, hogy Ricsi nagyon jól néz ki fürdőruhában. De mit érek vele? Hisz csak az öcsém...
Hagytam hogy a víz óvatos hullámaival, végigsétáljon a lábamon. A nap ment le, a strand ürült ki, a jégkásám pedig elfogyott. Jaj.